Korlátolt Antista

A buszon

2011-03-11T19:51:00.008+01:00

Mint hivatásos hajléktalannak, néha szokásom a különféle tömegközlekedési eszközökön való dekkolás. Sokan gondolhatnátok, hogy ez egy rém unalmas pöcsvakaró tevékenység, és a magamfajta számkivetett szatyorcipelő kannásnyelőnek ebben semmiféle kalandja sem leledzik. Már most előre szólok, hogy nagyot tévedtek, kedves szagtalan barátaim!

Történt ugyanis, hogy a minap épp kedvem támadt egy kis buszozáshoz. Olyan dél-félegy körül lehetett, mikor rámtört az ébrenlét kellemetlen és kiábrándító valósága. Körbenéztem hát, mégis hol a bográcsban főtt metélt lókolbászban lehetek. Hamar ráeszméltem, hogy egy fedett buszmegálló padja alatt büdösítem a levegőt. Felettem valami sétabotos úraság ülhetett, mert a botjával többször is pofánbökött, mint aki nincs tisztában vele, hogy alatta még aludni szeretnének. Kellemetlen élmények sora tört rám, hisz Auschwitz-ban is kvázi ugyanígy bökdöstek az őrök, hogy ideje volna felkelni és munkához látni, amíg még szépen mondják. Miután megelégeltem az öreg piszkálódását, megfogtam a botját és rángatni kezdtem, amaz egyből felpattant, és kisvártatva leginkább egy kötélhúzó gyermeknapi rendezvényre emlékeztető küzdelem alakult ki közöttünk:

- Engeded el a kurva anyád, te csatornatöltelék! - kiáltotta.
- He? Miafasztbeszész? Ez az én botom! - vágtam rája.

A mellettem elárvultan ide-oda guruló pálinkás üveg felé nyúltam, hozzácsaptam a pad lábához, és az öregre fogtam azt fenyegetően, némi gonosz vicsorgást is hozzája társítva:

- Engem többet nem kényszerítetek munkára, büdös náczik! Hogy az a páncélozott tábori tiszteket cséplő antifaszista harcivakond szakadna rátok!

A hatás nem maradt el. A vén pára hátrálni kezdett, majd a fülke oldalfalának nekidőlve kibicegett a képből. Újabb csatát nyertem, és ez elégedettséggel töltött el. Ennek örömére, nagynehezen kimásztam a pad alól. Mintha a sors is csak erre a pillanatra várt volna: megjött a busz. Immáron bottal és niggerkéssel felfegyverezve száltam fel, a koszos, büdös, emberekkel töltött, tízkeréken guruló vízszintes panelháztömbre. Hely az nem volt sok, szóval lassan elindultam a leghátsó sorhoz, ahol egy kellemes kis fekvőhelyet szúrtam ki magamnak. Útközben valahogy előkerült a szatyromból némi szívnivaló is. Egy zacskó technokol. Méllyen beleszippantottam: Sszzzzippp...

- Így már mindjárt kellemesebb! - gondoltam, és már majdnem elértem a potenciális nyugvóhelyemhez, amikor egy rivális szabadlelkű kukaturkászt pillantottam meg, amint épp a helyem felé igyekszik.

Kicsit meggyorsítottam lépteimet, legalábbis amennyire tőlem tellett. De a nagy lendület csak arra volt elég, hogy ismét nyugtalankodni kezdett a gyomrom. Egy, az ablak mellett ülő korombéli öregasszonyságot ért a megtiszteltetés, hogy magára, pontosabban az ölébe vehette bűneimet. A reggeli gyomortartalom-űrítés okozta megkönnyebbülés semmihez sem fogható élményt nyújt. Így kifejezetten örültem, hogy mással is megoszthattam azt.

Sajnos, maga a procedúra elég sok időmet elvette, így mire odaértem a kiszemelt üléssorhoz, már egy homi locsolta kiszáradófélben lévő torkát, minőséginek tűnő, félszáraz fehérkannással. Kényelmesen elterült alkalmi nyughelyemen, feje alá tömött nylon-zsákot tett. Majd elővett egy rúd téliszalámit és egy csomag sajtot, de nem ette meg, hanem mint valami zsákmányt, betegesen szorongatni kezdte. Hogy felmérjem az erőviszonyokat, közelebb hajoltam hozzája és megszagoltam. A bukéja alapján alig két hete élhetett az utcán. De az arca valahonnét mégis nagyon ismerős volt.

- Te öreg! Én előbb láttam meg ezt azt ágyat! Ne akard, hogy megverekedjünk érte, mert én most kurvaerősnek hiszem magam!- löktem oda indulatosan, a szipu által kissé befolyásolt állapotban.
- Ejj, drága jó sorstestvérem! Én nem akarok neked gondot okozni. Te is csak egy áldozat vagy, a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom hadirokkantja. Jöjj, átadom neked a helyet! - reagálta le valami egészen furcsamód a dolgot csövesünk, majd átadta a helyet.

Mikor fölállt és toleranciadús tekintetével a szemembe nézett, akkor vettem csak észre, hogy ez a hajlékony fószer nem más, mint Bakács Tibor! Fogta a nylon-zsákját belegyömöszölte a téliszalámit és a sajtot. Nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, mégis mire véljem, hogy a hajléktalan társadalom egy ilyen impozáns, frankó megjegyzéseiről és liberális okoskodásairól elhíresült taggal bővült:

- Baszki tényleg te vagy az, Tibi? Ennyire el vagy szegényedve, hogy buszonalvó, kukatúró, kannásozó csőlakó lett belőled? - kérdeztem, joggal.
- Ááá, dehogy is! Mindössze a hajléktalanok jogaiért tüntetek! De a médiának erről egy szót se! - súgta oda merészen. - Szeretném ha jobban odafigyelnének a magadfajták sanyarú életminőségére! Megfogadtam, hogy az utolsó lehelletemig küzdeni fogok értetek, hogy egy hajléktalant se tiltsanak ki az aluljárókból, egyéb közterületekről, és városrészekről. - mondta, miközben vállonveregetett.

A busz közben megállt a következő megállónál. Bakács még egyszer visszanézett könnyes tekintettel, meghúzta a kezében lévő kannásflakont, majd leszállt.

Még sokáig álltam ott elképedve.
Lábamon vékony bevonatot képezett a békésen csordogáló fos....

Megfenyegettek

2011-02-21T11:27:00.008+01:00

Gondolhatjátok, hogy komoly oka lehet annak, mikor egy ilyen, amúgy is igen lusta hónaljszagú csöves felnéz a blogjára. Nos, ez pontosan így van. Okkal toltam fel ide a képemet, ennél több okkal már csak a kannásflakont szoktam gyakrabban huzogatni. Szóval történt egy eset, ami alapjaiban véve rengette meg az enélkül is igen labilis homeless egzisztenciámat. Tegnap megfenyegettek. Méghozzá nem is akárkik! Kuruczos fasisztákok törtek az életemre, íme a bizonyíték:

Link

Ennek előzménye, hogy a napokban a bíróság előtt csöveztem, és őszintén szólva, nekem fel sem tűnt, hogy gárdamellényes turulszexuális csőcselékesek is járkálnak arrafele. Pedig megtörtént, hisz máskülönben, hogy a metélt szarjankóba tudtak volna lencsevégre kapni?!

Mindegy, ezt már nem tudom megváltoztatni. Lekaptak és egy napra rá, már a kurucz.info nap képe rovatában virítottam, az e-mailcím elérhetőségemmel és azzal a kompromittáló infomációval, miszerint én a náczivadász egyik ős-szerkesztője vagyok. Nem tellett bele pár órába és máris gárdafantomok milliói rohamozták meg a postafiókomat. Fenyegettek, hogy így tapossák ki a belemet, úgy öntenek belém egy tonna aprót, és persze számonkértek, hogy mindezt miképp merészeltem megcsinálni.

Szóval kedves fajtársaim, kurvára félek mostan. Ma is már legalább 500 fenyegető levelet kaptam, és némelyik eléggé durva.

Mi tévő legyek?! Ha ezek megtalálnak rámborítják a kukát, felgyújtanak és úgy kötnek a villamos után!4

Pár fajtársam felajánlotta, hogy átmenetileg csövezhetek a lépcsőházukban, vagy a villájuk előtt, esetleg a kutyaólban. Így kibekkelhetek azt a pár hetet, amíg kihűl a nácziveszély, és elfelejtik a témát ezek a csöködtagyú turultojás-zabáló panelprolik. A memóriájuk amúgy sem lehet túl jó, ha képesek voltak Jobbikos színekben induló ex-parlamenti képviselőket is beválasztani az országgyűlésbe.

Pokolra szállásom története

2011-01-26T15:05:00.005+01:00

Bár hajléktalan vagyok, tehát ha úgy vesszük nálam minden egyes nap maga a pokolra szállás, most mégis csak inkább egy rémálmomat szeretném veletek megosztani. Íme:

Épp toltam a kukába a kábelt, amikor hirtelen Vonáczi bújt elő a sötét szeméthalmazból, megragadta torkomat és a mélybe rántott. Estem már bele kukába, szóval tudom, hogy a zuhanás nem tart tovább fél másodpercnél. Ezzel szemben az álmomban több órás zuhanás vette kezdetét, és legnagyobb megdöbbenésemre nem voltam egyedül. Miközben Vonáczi fogta a torkomat hátulról átkarolva, mindig más kultikus náczi figura zuhant mellénk, hogy kísérjen minket a mélybe vezető úton. Először a Novákemő jelent meg, és jól letagadta a Holokausztot, majd gyomorszájon vágott és nagyobb zuhanósebességre kapcsolva eltűnt. Később megjelent Morvai Hisztike is, ez volt a legborzasztóbb. Miután ismertette a karvajtőke globális uralmát, lehúzta a nadrágomat és leszopott!!4 Közben végig zikkájlban rángott mind a két karja! Később csatlakozott Túrótorta is! Megerőszakolt az a szemét ribancz!!4 Ekkor már potyogtak a könnyeim, de az igazi csapás még csak mostan következett.
Zuhanás közben egy rikító piros szempár tűnt fel a sötétben. Rossz előjel - sejtettem. Nem tévedtem, egy szárnyas hüllőszerű lény repült felém és átvette Vonától az irányítást. Hangos visítása és a szárnycsapások okozta turbolencia miatt idejekorán elfolyt az utolsó csepp seggszaftom is, teljesen kiszáradtam. És ekkor megláttam az arcát. Ő maga volt az ördög!! Zorbán Piktor személyesen!4 Patájával belelépett a pofámba, és miután elmondta, hogy ő mészárolta le Ósviccban az egész családomat, felolvasta nekem a nemzeti együttműködés nyilatkozatát!4 Borzasztó volt!! Egy vízelvezető árokban ébredtem fel zihálva, és lövésem sem volt hogyan kerültem oda. De azóta is remegnek a kezeim!

Üzemszünet után, és ami eddig történt

2011-01-26T11:45:00.005+01:00

Nos hát, itt vagyok emberek!

Köszönhetően Natinak és Májnkámpfnak, akik nem átallottak engem bizonyos időközönként figyelmeztetni, hogy bizony mutatkozna még némi igény a blog folytatására. Annak ellenére, hogy én már részben eltemettem ezt az egész dolgot itten, hajlok a blogolásra. Szóval vágjunk is bele!

Sok minden történt az elmúlt több mint egy évben, ameddig nem jelentkeztem fel. Egyrészt ismét hajléktalan lett belőlem, tudniillik legbelül mindig is az voltam. Miután a rendszerváltást követően megszűnt az ELTE Marxista és Leninista tanszéke munkanélküli lettem, és hamar az utczán találtam magam egy válást követően. A többi már történelem.

Az odakinnt töltött évek hozadékaként keményen rászoktam a különféle toxikus tudatmódosító szerekre és az alkoholra, mely addig sem volt kimondottan az ellenségem. Miután felfedeztem a bennem alvó zsidót, elindultam a megvilágosodás felé. A Holokauszt túléléséből fakadó kárpótlásaimat 150 évre visszamenőleg felvettem jómagam, a szüleim és nagyszüleim után egyaránt. Azóta nincsenek egzisztentiális problémáim. Sikeres üzletemberként vallom a kapitalizmus aranyszabályait, de ha néha szükségét érzem, a lelki megnyugvásom érdekében kivonulok a társadalomból. Ilyenkor bármelyik pad alatt, kukában és aluljáróba megtalálsz saját testnedveimben fetrengve, embertpróbáló bűzfelhők közepette.

Lényegében egyszerre vagyok MSZP-s kisnyugdíjjas, romákos családfő, szutykos cseves, és sikeres üzletember (kárpótlás-fialtató tevékenységek okán). Miközben ismerek egy rakás befolyásos politikust és közéleti személyiséget, ráadásul állandó jelenség vagyok az antifa DAFEM-partykon. Időm nagy részét manapság odalennt az aluljárók mélyén töltöm, laptopommal. Tőzsdeárfolyamokat nézegetek, nácziakat vadászgatok onlájn, apróért koldulok miközben különböző beruházásokban forognak a millióim. Én magam vagyok a két lábon járó paradoxon.

SP AIDS-es lett!!

2009-10-31T19:33:00.007+01:00

AIDS-es lett a soproni rapsztár, Éder Krisztián "SP"

Tragédia, sajnos egyre több az AIDS-es fiatal.

Csütörtök reggel Sopron város kórháza megerősítette hírt, valóban HIV+ lett a múlt hét csütörtökön kivizsgált fiú eredménye. Egy soproni napilap írta meg először, hogy Éder Krisztián az SP zenekar frontembere nincs túl jó állapotban. Hónapok óta rosszul érezte magát, fáradtságra és levertségre panaszkodott. A fiatal fiú háziorvosa vírusos fertőzést diagnosztizált, ezért további kivizsgálásokra utalta be a helyi Erzsébet Kórházba. A kedden kiszivárgott információ, miszerint SP a rapsztár Aids-es, most sajnos beigazolódni látszik.

Bodor Renáta az osztály vezetője elmondta: Egyre többen fertőződnek meg a homoszexuális fiatalok körében. Míg 2008 decemberéig csak három ilyen hiv+ megbetegedés történt, 2009 novemberéig ez a szám már kétjegyűvé vált Sopron városában. Óvva intek minden fiatalt, hogy a bálványozás hevében meggondolatlan kapcsolatba kezdjen. A védekezés mindig mindennél fontosabb, erre a szülőknek is oda kell figyelni - figyelmeztetett az osztályvezető.

Ne engedjék meg gyermekeiknek a túlzott alkoholfogyasztást, amellett, hogy használatával megfeledkeznek a helyes védekezésről, még elképesztő káros is lehet számukra, mivel szervezetük még kialakulóban van. A szexualitás tiltása helyett inkább saját kezűleg ellenőrizzék, van-e a gyermeknél óvszer. A tiltás rossz irány, azzal csak azt érhetik el gyermekénél, hogy nem mer óvszert tartani magánál, nehogy meglássák mire készül. Azonban ha oda jut, nem lesz módja a megfelelő védekezésre. - Véli Renáta

Krisztián rajongói között már a múlthéten kitört a pánik, rengeteg kétségbe esett fiatal keresett meg. Megnyugtatásként mondom, egy-egy csókkal nem lehet a vírust elkapni. Azonban ha valakiben kétség merülne fel, független ettől is, azonnal forduljon orvoshoz! Ez egy olyan dolog, amit nem lehet halogatni, de modern orvosi eszközökkel teljes életet lehet mellette élni, akár 80 éves korig is. Nem beszélve arról, hogy előbb utóbb meg fogják találni az ellenszerét, de addig kezelni kell. - mondta a főnővér.

Az hírrel kapcsolatosan megpróbáltuk megkeresni Szlavik Gábort, Éder Krisztián nevelőapukáját, de sajnos üzleti elfoglaltságra hivatkozva nem nyilatkozott a történtekről. Az egész szerkesztőség kíván mielőbbi gyógyulást Krisztiánnak, reméljük hamarosan újra láthatjuk a színpadon.

(Forrás: hkm)

Tréningezés, gázosítás

2009-08-10T21:56:00.006+02:00

Egyre ritkábban írok, kedves zsidó barátaim. De tudjátok hogy van ez, a választási kampány idén korábban kezdődik, és Ildikó szerint a Pártnak szüksége van rám, hogy felkészítsem a buta, suttyó képviselőket.

Manapság gyakrabban hívnak a Pártszékházba, kampányépítő és felkészítő tréningekre. Én felelek a pártkatonák "mentális épségéért". Ezért még kora hajnalban telepakolom a Jaguárt archív Mónika-show felvételekkel, kokainnal, rovartirtó porral, technokollal, döglött egérrel, műbránerrel....stb. Szóval mindennel, ami elkélhet, és belefér a csomagtartóba.
Ma is így tettem, beérve a székházba mondtam is a recepciós hölgynek, hogy szóljon fel Gyurcsányéknak: - Megjött az edző.

Fennt a tornateremben Kiss Péter és Dr. Kocsis már nagyban tolták a fekvőtámaszokat, természetesen egymáson. A visszatérést fontolgató Ferencz és Szekér-elvtárs pedig arrébb diskurálgattak a bordásfalon lógva, miközben alattuk Lamperth Mónika csinálta a felüléseket, nem kis gázmennyiséget eleresztve.
Ez a látvány fogadott, nomeg az orrfacsaró bűz.
- Na, felkelni puhapöcsök! - szóltam határozottan, ámbár tisztelettudóan a rangban felettem sorvadozó csürhének.
- Shalom Antista fajtárs! - köszöntött az immáron szakálltalanított alpolgármester, Hagyó elvtárs.
- Remélem nem valami kemény gyakorlattal kezdünk, mert már szét fekvőztem' a seggemet! - lökte oda Kocsis.
- Csak a szokásos....Mivel a proletár vidékiek, és városi panelprolik kezdenek a Jobbik felé orinetálódni, ezért ma a Balázs-show 13.518. adásának alapos szemrevételezésével indítjuk a gyakorlatot. Hogy tudjunk hozzájuk beszélni a kampány során - kezdtem bele érdemileg a munkába.

Megböktem Karsait, hogy ugyan nyomja má' be a házimozirendszert, vetíteni fogunk.
Mialatt ment a műsor egy tálca ment körbe, rajta több grammnyi fehér porral, és mindenki beleszippantott egy nagyot.
- Hogy ez a Balázs mekkora egy gyökér paraszt! - nyögte be Gyurcsány, némiképp megtörve a csapat nyugalmi állapotát.
- Ha mi így elröhögnénk magunkat parasztvakítás közben tuti nem szavazna ránk senki sem - reagálta le Lendvai-asszonyelvtárs.
- Így is megszívjuk, a faszom se akar már MSZP-s lenni. Értitek, gáz annak lenni, basszátok meg! - szállt be az eszmecserébe Szanyi Tiby.
- Neked kuss a neved, te nyomatod állandóan a belső kritikákat, és járatsz le egyfolytában a SzarTV kamerái előtt, more! - intette csendre párttársát Fletó.

- Na, ti puhány disznók, megyek meglátogatom a mellékhelységet. Csak tanulmányozzátok tovább a felvételt, benne van minden ami kellhet. - szakítottam félbe a vitát, és elindultam a budi irányába.
Már járhatott ott valaki előttem, mert valaki beleszart a csapba, és ez megadta az alap aromákat. A reggeli babpörkölt már igen nyomta a valagamat, ezért nem is vártam sokáig, benyitottam a klotyó fülkébe. Meglepetésemre gyanúsan sterilnek tűnt..hm...nem ilyen szokott ez lenni. Miközben trónoltam egyre büdösebb és büdösebb lett, és valami fing szerű hang is megszólalt mindezt aláillusztrálva zeneileg. Kezdtem elveszíteni az eszméletemet....A gáz alacsonyan szállt, és belepte az egész ürítőkabint.

- Az nem lehet! A főhadiszállásunkon csak nem támadnak be a náczi terroristák! - eszméltem fel hirtelen. Próbáltam is kinyitni az ablakot, de a sok sörösüvegtől egyszerűen nem fértem hozzá. Csapdába estem!
A fülke ajtó beragadt. Nagy nehezen tudtam csak kitörni az egyre bűzösebb kamrából. Kerestem, vajon honnan jöhet a gáz, hol bujkálnak az alja-fasiszták. Végignyitogattam a fülkeajtókat, mindhiába. De amikor az utolsóhoz értem, észrevettem, hogy azt valaki bezárta. Érdekes, de itt a bűz is intenzívebben hatott. Talán egy gyilkos gázcsövet vezettek fel az egyik budin keresztül, hogy onnét árasszák el ciklonbével a felsőbb szinteket, ahol a sok képviselő tréningezik. - Uram Jahve, az egész frakció fennt van! Ez katasztrófa!

Levettem a mosatlan, és szanaszét izzadt ingemet és az arcom elé tettem, hátha így túlélhetem a gáztámadást. Emellett egyre erőteljesebben ütöttem a gázcsövet rejtő budifülke ajtót, ami hirtelen kinyílt...
Ekkor következett az igazi meglepetés. Karsai József ült ott, épp nagydolgát végezte. Látszatra. Mivel engem nem nagyon lehet megtéveszteni. Hát persze, hisz ő maga volt a gázvezeték!
Vona Gábor személyesen helyezhette el a székház mellékhelységében. Ezért viselkedett állandóan olyan gyanúsan, beépített ember volt, egy ordasfaszista! Több évnyi téglamunka után, ma látta idejét a Jobbik pártvezetése, hogy bevégezzék a végső megoldás hadműveletet. Aktiválták Karsait, aki több tonnányi rántott babbal készült az elgázosításra!

- Na, most elkaptunk te áruló! - mondtam büszkén, hisz gyakorlatilag megmentettem a párttag-elvtársak életét.
Kirugdostam az épületből, és elküldtem őt a picsába: - Meg ne lássunk itt többet, hogy szakadna rád a Battonyai ezerlábú ganélytúróbogár!
Végül visszamentem, és elmondtam a többieknek: - Ez a Karsai egy rohadt áruló, az egész pártot meg akarja ölni a szemét disznaja! Kitettem őt innét, hogy rohadna meg ott ahol van!

Az egész frakció egyetértően helyeselt. Ildikó hozzá is tette halkan: - A kurva anyját!

Igazoltattak

2009-07-03T20:36:00.005+02:00

Ínséges időszakot élünk náczivadászat szempontjából, kedves neoliberális barátaim! Hisz kóser blogunkat megtámadták, méghozzá a lehető legváratlanabb helyről: a blogspot üzemeltető központjából. Sokan már gondolom az elvonási tünetek izzasztó rémálmaiban szenvedtek, és magatoknak találjátok ki a különféle antifa-meséket. Magam sem vagyok ezzel másként. Igaz, hogy szerkesztőként láthatom a náczivadász blogot, másrészről a válságkezelő és csapatépítő posztok olybá tűnik, kevésbé elégítik ki szünni nem akaró rettegés ingereimet. :C

Viszont egy egészen friss és legalább annyira vérfagyasztó történettel azért szolgálhatok nektek.

A napokban történt, hogy feleségemmel és nyolc rejkónkkal a szokásos hétvégi bevásárlásra indultunk az egyik hipermarketbe. Persze nem egy ladával, mivel az méltatlan lenne dús szakállamhoz. Ahányan voltunk annyiféle luxusautóval haladtunk, konvojban. Ebben a nácziaktól hemzsegő kurvaországban már felelőtlenség lenne egyedül nekivágni egy 30 kilométeres távnak. Bár a támadás veszélye, mint kiderült így is fenn áll.
Hogy miért is?

Alig indultunk el, máris egy fehér autó és pár egyenruhás fakabát tűnt fel hirtelen a semmiből. Mondanom sem kell, úgy is kitaláljátok, csak engem állítottak meg, a többiek továbbhajthattak. Bár való igaz: zsidó vagyok, azért a cigányokra jellemző rettegés mindenféle hivatali közegtől erősen a hatalmába tud keríteni. Akkor is valami mélyről jövő fóbia lett rajtam úrrá. A kezem elkezdett remegni, az ánuszomat mindenféle hangos szelek hagyták el, és ízzadtam mint egy disznó. Ösztönösen lesöpörtem a műszerfal tetejéről azt a töménytelenül sok heroinos tűt, és spuri csíkot, az etiles üvegeket berugdostam a kesztyűtartó alá. Próbáltam értelmes fejet vágni, szétesett arcvonásaimat valahogy elleplezni, de mindhiába.
- Jónapot kívánok! Lenne szíves kiszállni a gépjárműből?! Tudja mennyivel ment?! Ön ivott uram?! - förmedtek rám a rohadék aljanáczik.
Nagy nehezen kimásztam az 5 méteres, 2 tonnás vasból. Nem álltam meg a lábamon egykönnyen, így egy laza, autónak támaszkodós pózt erőltettem magamra a látszat kedvéért.
- Uram, levenné a napszemüvegét?! - szólott a goj faszkabátos.
- Nem szivesen, kedves biztosúr. Tegnap éjszakáztam. - feleltem védekezésképp.
Nehezen láttam így, persze. De az rögtön szemet szúrt, hogy ez a baseball sapkás szarhalmaz kopasz mint egy segg.

Álljunk csak meg!
Kopasz, egyenruhás, kötekedő....Gyakorlott antifaként beugrott pár képsor a Magyar Gárdáról, és az azt támogató árpádsávba burkolt bőrseggfejekről. Ó te Jahve! A rendőrők mind náczik! Főleg ez itten, és még egy címernek látszó akármi is van a karján! Arról nem is beszélve, hogy ugye tudjuk kik igazoltattak minket '44-ben.

Alig nyilalt belém a felismerés már kattant is a bilincs a kezemen.

- Uram, Öné az az 5 kilónyi kokain, amott a csomagtartóban? - kérdezte enyhén gyanakodva.
Én mint ügyes izraelita rávágtam: - Lövésem sincs, hogy került mindaz oda. Valószínűleg pár Jobbikhoz közel álló hungarofasiszta akar bemocskolni, viszonzásképp a haverikutyás ügyre. Más ötletem nincs. Higgyék el, ártatlan vagyok!

Úgy tűnt nem nagyon akarnak nekem hinni, ezért felmutattam a zsidóigazolványomat, rajta az idei "Törvény hatálya alól mentes, liberális fajtársunk" matricával. Ez is kevésnek bizonyult.

Ezért megkértem őket, hagy hívjam fel az ügyvédemet. Ezt még engedélyezték. Persze nem az ügyvédemet hívtam hanem Draskovics fajtársat, aki már nem egy helyzetből húzott ki tisztán és adómentesen. Mikor felvette végre valahára bemutatkoztam, és elmondtam neki a szituációt. Ami pedig emigyen hangzott: - Álrendőrnek öltözött gárdista náczik támadtak meg, igazoltatás címszó alatt! Most akarnak bevinni a rendőrkapitányságnak álcázott népirtó központukba, hogy jégre tegyenek. Azt ígérték előtte még átkutatják a végbélnyílásomat is!

Ezt követően Drazsé higgadtságra intett: - Nyugodj meg Antista fajtárs, nem lesz itten semmi probléma. Majd én beszélek a náczi fejükkel. Add át nekik szépen a telefont, nyomban lefokozom őket, aztán mehetnek forgalomirányítónak a 8. kerületbe!

Nem telt bele pár perc, a rendőrök erőlködve ugyan, de visszacsukták a csomagtartót, majd némi elmormogott bocsánatkérés után, az utamra engedtek. Kövér gázzal hagytam ott a náczifehér Skodát és a két balfasz rendőrt.
Út közben sokat gondolkodtam, életem kettősségéről. Cigány avagy zsidó vagyok-e. Hát végülis elégedetten konstatáltam, most a zsidó énem kerekedett felül. Bár tény és való, cigánymódra is elintézhettem volna őket, egyetlen egy telefonnal...

Helyzetjelentés

2009-06-10T09:26:00.003+02:00

Hát elvtárs barátaim, sokáig kellett keresnem a kifogásokat, mire eljutottam oda, hogy írjak is néktek valamit. Talán kezdjük ott, hogy "mozgalmas volt az elmúlt egy hónap". Mérhetetlenül lelomboz kedvenc neoliberális párt-csoportosulásunk veresége, pedig annyi energiát és határtalan küzdő szellemet fektettünk beléjük, oszt mégse...

De most komolyan! Hány orgiába torkolló, ingyé piálós nyugdíjas gyűlést szerveztünk?! Hány milliárdot fektettünk városaink szétplakátolásába?! És leginkább, milyen nagyságrendű összegekkel támogattuk a minél kreatívabb nácziveszélyt?!

Felbecsülhetetlen a veszteség, még Izraeltől is megrovást kaptunk, amiért ekkora hiányt generáltunk a Szarmagyarország teljes megvételére szánt költségvetésben. Mindezt a nagy semmiért. Helyette elintézük, hogy liberális szavazóink egy része otthon maradjon, a másik fele pedig egy alternatív szabadelvű pártra adja le nem kevésbé értékes voksát. Emberek! Megszűnőben a bázisunk!

És nem feledkezhetünk el a kommer-szárnyat ért sorsdöntő arculcsapásról sem. Habár még így is szenzációsan sok szoci támogatónk van, félmillió egész konkrétan. De hát ami tény, az tény. A szegény vidéki prolik javarésze ezúttal nem ránk szavazott, hanem a szélsőhitlerista Jobbikra. :(
Nem látják át a helyzetet, az itten a baj. Ha tisztességesen odafigyeltek volna mind arra, miről egész végig beszéltünk, akkor eszükbe se jutna az utcakődobáló hortycsőcselékistákat támogatni.

Most már mindegy. Elkéstünk a hatékony agymosással. Aminek következtében szinte kizárólag vérnáczik fognak minket képviselni az EP-ben, illetve a szarmagyarokat, hisz a zsidóság érdekeit ezekután nem tudjuk olymértékben kiszolgálni, mint ahogy tettük ezt ezidáig Brüsszelben...

Munkaügyi hivatalba', a Jenő úrhoz

2009-05-05T22:02:00.002+02:00

Sajnálatos hír, hogy a feleségem lebetegedett, így helyette ma nekem kellett bemennem a "Hivatalba". Ahogy a többi egzotikus polgártárs, mi sem kapunk munkát, mert a szappanszagú vérfasiszta magyarok bizony kinézik a kicsit barnább bőrű, esetleg más orrhajlással bíró szakállas magunkfajtákat. Büdös rasszistoid népség!
Na de nem terelem a szót. Ma reggel a feleségemet szörnyű fejfájás kínozta. - Há' csak nem gázszivárgás volt?! - gondoltam magamban. De aztán rájöttem, hogy szegény teremtésnek munkát ajánlott az egyik ismerősünk a napokban. Így rögvest megértettem: a munkavégzés lehetőségének puszta tudata is csúnyán ágynak döntheti azt, akit nem hagynak érvényesülni, és a büdös életében nem látott munkát. Ördögi kör ez, kedves hónaljszagú elvtársaim!
Szóval miután megettem a hétfogásos villásreggelit, amit az egyik étteremből rendeltünk, bepattantam angol gyártmányú luxuscirkálómba és elindultam a Munkaügyi Hivatal irányába. Mire odaértem már hosszú sor várakozott, többnyire az etnikum oszlopos képviselői támasztották a folyosó falát. Jobb híján én is beálltam közéjük. Majd gyorsan átfutottam a listát, melyet még az asszony adott a koradéli órákban. Hmm..lássuk a mai betevőt:

- Lálinak nem vót semmy, nincs á építűipárbá munká, a válság miádt. Segílyt nefeledd!
- Álájos rokkantságin ván. Nehoty megint munkatánácsadásra küdd, dikkmángeczy!
- Roszálindá terhes, most jön a 8. rejkó. GYES-t hozzád, az anyádmindenit, more!
- Győzi kidobómore, de feketín, szóval neki is kö ázs a szutykos pínz!
- Dzsokit á múltkor rúgták ki, a rízkábelek elbugázása végett
- Dzsoki felesíge, á Pámelá, meg mútkor káptá be a legyet, még ő se dógozott.

- Émmeg mindig rokkánt vátyhok
- Mágádát se feledd aztán, hogy szakadna rád a hivatal, te seggszágú Istencsápása!

Mint előre sejtettem, szokásához híven egy rakás lurkót lehagyott a listáról... Pedig széles a rokonság, viszont ennek tükrében, nehéz is mindet megjegyezni. Ahogy ott áldogáltam a bűzben a listát nézegetve, hirtelen gyanúsan elégedetlenkedő gojhangok ütötték meg a fülemet:

- Mindegyik ugyanolyan, egyik se dolgozik csak várják, hogy mi eltartsuk a büdös csürhéjét. És cserébe ugyan mit várhatunk el, na mit?! Kifosztanak fényes nappal, este már ők uralják a környéket, és jaj annak aki egyedül a munkától megfáradtan tér haza a késői órákban!

Egy irodaajtó maradt véletlenül nyitva, onnan szűrödtek ki az ordas eszmék. Sajnáltam is, hogy a hangos orditozás, szájbőgőzés elnyomta a két rasszista magyariod párbeszédét. Voltunk vagy 50-en. Ha ezt valamelyik morefajtárs meghallotta volna, én mondom lett volna ott véres forradalom. A fasiszta hivatalnokok egyetlen szerencséje, hogy én önérzetes antifaként először megrettenek, aztán egy hangos elhatárolódás kíséretében odébbsomfordálok, majd mindezt jó pénzért megírom a blogomban...

Gázóra-leolvasó srácz

2009-04-28T21:01:00.004+02:00

Még hétvégi a történet, de súlyos nyomokat hagyott bennem. Mondhatni még mindig reszketek, és bűzlök (amúgy is, csak ugye értitek). Az a vasárnap is ugyanúgy indult mint a többi...Ám reggeli közben valami szokatlan dolog szakította meg az idillikus állapotot: Egy fehér kisfurgon állt meg az ablak alatt FŐGÁZ felirattal. Na mondom, mit akarhatnak ezek. Mi jó antifaként erdővel fűtünk, hisz a gáz kegyeletsértés lenne őseinkre, túlélőinkre nézve. Akkor mégis, miért csönget egy gázóra-leolvasónak tűnő srácz, pont az én házamnál?!

Ki is küldtem a fiatalabbik fiamat, a Lálit, hogy nézze már meg, hátha eltévedtek ezek az ocsmány kinézetű hungaristák. Bár legbelül éreztem: Értem jöttek!

Reflexeimnek köszönhetően gyorsan bekúsztam az asztal alá, mintegy megvárván hogy fiam lerendezi őket, és végre nyugton befejezhetjük a kóser reggelinket. Ámde kisvártatva Láli a gázórás srácz kíséretében tért vissza otthonunkba: - Há fáter, hon ván a gázórá?!

- More, tudhatnád, hogy nekünk olyanunk nincsen, hájjákmeg! - üvöltöttem az asztal alól. Nem is értettem, miképp merülhetett fel benne a bűnös kérdés, azt meg végképp nem, miért hoz náczikat a házunkba. Azt hittem, a feleségem - aki mellesleg épp akkor tért haza a segéllyel - majd helyre teszi a dolgokat. Tévedtem.

- Há otván áz, teccik látni dikmán more! - szólott az asszony az előszoba felé mutatva. Ekkorra már teljes képzavar állott fenn, megrengett antifa hitem, és kóserségem minden alapja. Nekünk van gázunk??

Így bizony, mint kiderült a vizet és az ételt is gázon melegítjük. Hiába éltem abban a hiszemben, hogy legalább az otthonom elgázosodás-biztos, és mindhiába dobáltam tundra, tajga és esőerdőket a kazánba. Fogalmam sem volt arról, hogy a falon csüngő szerkezet - melyről azt hittem, hogy a Holokauszt áldozatait számlálja - valójában a rajta átmenő gázt számszerűsíti.
Nem kellett sok időt töprengéssel eltöltenem, rögvest rájöttem: csakis gárdisták szerelhették be a gyilkos konvektort. Ismerem a fajtájukat, kivárnak, és a legmegfelelőbb, legváratlanabb pillanatban nyitják meg a csapot!

De nehogy azt higgyétek kedves antifa fajtársaim, hogy annyiban hagytam az ügyet. Már a felismerés szörnyű pillanatában rászóltam a gázórás hortista disznajára, hogy vagy azon nyomban kiszereli a mérges csőrendszert házunkból, vagy bíróság elé állíttatom emberiségellenes bűncselekmények kifundálása valamint Holokauszt-revizió vádjával. Nem telt bele 2 óra, és teljesen gáztalanította az ojjektumot.

Azóta még ritkábban fürdünk, hisz a melegvizet is a légnemű fasiszta anyag szolgáltatta. A főzésről nem is szólván, tehát kénytelenek vagyunk flancos éttermekben enni. Az eset kapcsán ráadásul kiújjult a gázfóbiám. Ez a ritka 100%-ig antifasiszta betegség főként zárt tereken kerít hatalmába. Ilyenkor csak az nyugtat meg, ha teljesen átvizsgáltam a helységet és megbizonyosodtam annak gázmentességéről...

Újjult erővel a fasizmus ellen

2009-04-19T20:37:00.004+02:00

Mint észrevehettétek kedves elvtársak, több mint egy hónapja nem jelentkeztem. Ennek oka, hogy nem kaptam megfelelő anyagi támogatást (ergo hiába kértem kárpótlás emelést, a gecyk nem adták meg). Így kérdésessé vált a blog sorsa, több napig tárgyaltam a Wiesenthal képviselőivel és marketing igazgatójával, mire megállapodás született.
De a lényeg, itt vagyok és újult rettegéssel, magasabb kárpótlási mutatókkal, és nem utolsó sorban konkrét szponzorokkal vágok bele a náczik és a zorbánizmus elleni harcba!

Kezdetnek szeretnék hivatalosan is gratulálni új miniszterelnökünknek, Bajnai Kordonnak!

Bevallom, mérhetetlenül lefostam a bokám, amikor megtudtam mekkora sansza lehet a neohungarofasiszta FIDESZ-nek, hogy végre átvegye itt a hatalmat és véreskezű diktatúrának vessen alá minket, szegény tevjefajta zsidókat. Elképzeltem, ahogy a Római Birodalom képére áttervezik liberális fővárosunkat, gettókat alakítanak ki az általunk módszeresen lepusztított kerületekben, és a villamosok helyén vagonok fognak közlekedni. Én pedig ismét leporolhatom a sárgacsillagot.

Viszont most nyertünk egy kis időt, fajtársak! Kemény balliberális összefogással megakadályoztunk mindezt, legalább 2010-ig!

Ez azt jelenti, lesz egy teljesen szabad évünk a következő választásokig. Már el is terveztem, hány kisvállalkozót fogok ügyesen kiforgatni a vagyonából, hány állami intézményt tudok majd elprivatizálni. De mindenekelőtt a rendelkezésre álló idő alatt spirituálisan is felkészülök az abszolút zugrettegésre. A pincét már most elkezdem telepakolni konzervekkel, befőttekkel. Csak ugye tudjátok milyen nehéz antifasiszta feladat az aranykészletek mellett helyet szorítani olyan huszadrangú dolgoknak, mint pl. az élelmiszerek.
Nem egyszerű dolog hithű antifaként műdödni, láthatjátok...

Egy átlagos antifasiszta még átlagosabb napja

2009-03-11T20:44:00.004+01:00

Bizonyára sokan vagytok kiváncsiak, miként telik el egy antifa délelőtt, vagy éppenséggel egy a fasizmus elleni küzdelemben megfáradt délután. Most nagyjából körvonalazódhat előttetek mindez.
Szóval kezdjük a reggellel, vagyis a délutánnal. Mi ugyanis többnyire nem dolgozunk, ha van segély akkor persze alap, hogy kikecmergünk az ágyból, de még ilyenkor is megeshet az a mindennapos esemény, amikor meglátjuk az árnyékunkat és visszamászunk, akarom mondani visszabújunk az ágy alá, mivel az árnyékunkról még nem tudjuk biztosan, hogy náczi-e, avagy sem. De olyan dél, fél 1 körül többnyire már két lábon állok, szögezzük le. Ekkor szokásomhoz híven, tartok egy rövid 10 perces megemlékezést, a szélsőjobbizmus magyarországi áldozatainak emlékére. Meggyújtom a Palmolive nénikémből készült mécsest, és segélyért fohászkodom, mély áhitattal, közben Zorbán Viktort gyalázom nem éppen PC kifejezésekkel, körmondatokkal tarkítva. Ha szerencsém van, a feleségem finom romakajája már el is készül mire az utolsó hangok elhagyták szakállamat, persze én csak kóser dolgokat eszek, így a két dolog érdekes kombinációja kerül az asztalra általában. Délután gyakorlatilag elmegyek körbelátogatni antifa ismerőseimet, hogy kibeszéljük a politika és a gazdaság számunkra egyre kedvezőbb alakulását. Horn Gábor, Gyurcsány Ferenc, Draskovics Tibor, Kiss Péter, Lamperth Mónika....stb, csak hogy néhány nevet említsek a díszes társaságból, elvtársaim.
Miután elsimítottuk az elkövetkező egy-néhány év eseményeit, és szummáztuk a gazdasági válság által generált óriási bevételeket, elugrom egy rövid sétára a belvárosba. Szinte nem múlik el nap anélkül, hogy valami egetrengető nácziságba ne botolnék az utcán sétálva. A legutóbb például két középiskolásnak tűnő, valójában annak álcázott gárdisták beszélgetését hallhattam meg, tegyük hozzá teljesen véletlenül. Sejthetitek. A zsidókat és a kormányt gyalázták. Ilyenkor meg van bennem a késztetés, hogy odamenjek és lekeverjek nekik két nagy pofont, a szólásszabadság érdekében. De csak odáig jutok, hogy egy viszonylag hosszú monológgal teszem helyre hamis értékítéletüket: - Tudjátok ti hány milliárdnyian gázosodtak el és gázosodnak el nap mint nap, zuggázkamrákban?! Nem is gondoltátok mi?! Ti hónaljszagú bőgatyás horthy-fasiszták! Ha még egyszer meghallom, hogy a nyílt utcán gyalázzátok a tevje fajta zsidóságot és Holokausztot revizionáltok, olyan kurvamagas uzsorahitelt vetek ki szüleitekre, hogy a Provident ahhoz képest egy ingyenes adományvonal lesz. Ha már a mi földünkön éltek, tanuljátok meg tisztelni a kenyéradóitokat. És mielőtt felültök az Orbánista propagandának, ismerkedjetek meg a történelemmel ha már annyi energiát feccöltünk annak meghamisításába! Rohadt nácziak! - És ezzel letörtöm azt a rengeteg habot és nyáladékot a pofámról, és a tudattal, hogy most jól megmondtam nekik, elindulok hazafele.
Otthon a feleségem már a vacsorával vár, melyet valamelyik főzősműsorból nézett, és egyidejűleg készített. Annak elfogyasztását követően belövöm magam, és leülök az ATV elé megnézni egy pár politikai töltettel megáldott és megannyi mulatós műsort. Nagyjából fél óra sem telik bele, és már a fotel mögött rettegve találom magamat, hisz annyi negatív náczi esemény történik manapság, hogy önkéntelen is félelmet, és világvége érzetet vált ki belőlünk, jóérzésű antifasz emberekből. És ez még semmi! Kis idő múltán a fotel mögül valahogy a lábtörtő alatti kis rekeszben ébredek, összekuporodva. Valami irdatlan zakatolás hallatszik, mintha az Auschwitz-i expressz lenne némi bakancsdobogással és német énekhanggal megspékelve. Ezt hívják katartikus ijedtségnek a talmudista szaknyelvben.
Rég volt, hogy emlékeztem is mindarra, amit éjjel csináltam. Sokszor ébredek az útszélén, melegbárokban, cigányputrikban...

Mengele-szerű figura a kezelőorovosom :(

2009-03-03T20:45:00.004+01:00

Amint a cím is sejteti, ma meglátogattam a kezelőorvosom, mivel a mindennapos félelem és reszketés néha rohamot vált ki belőlem. Gyakorlatilag egy jólelkű, tisztaszívű Che Guevarista forradalmárrá vedlek át ilyenkor. Tegnap ez odáig fajult, hogy éjjnek éjjelén pucéran rohangásztam az utcánkban fel és alá, karjaimmal egy szabad liberális madarat utánozva. Mindenkibe belekötöttem akit náczinak véltem, mindeközben a 2006-os választási dicshimnuszt énekeltem. Reggel a szomszéd talált meg az árokban fekve, heroinos tűk és whiskys üvegek társaságában...Azt mondta, ha magamtól nem megyek el egy pszichológushoz, ön és közveszélyessé nyilváníttat és újra kinyittatja az OPNI-t, melyet liberális barátaimmal egyszer már módszeresen bezártunk. Hát kérdem én: Miféle elvetemült szélsőjobbista patkány az, aki mindenáron meg akarja akadályozni a szabad önkiteljesülést, az abszolút eggyéválást az univerzummal? Hát hogy mindehhez segédeszközöket veszek igénybe, ultraliberál állampolgári jogom.
De azért az önmagam miatti aggodalom rávett egy orvosi kivizsgálásra. Elmentem hát a háziorvosomhoz, akinek akkor még nem tudtam sötét titkát. Várakoztam a rendelőben, sokad magammal. Volt itt minden. Roma, zsidó, néger, vietnámi, kínai, és persze 98%-a hungarofasiszta magyarként látogatott el dr. Rittermayer-Stumfeld Izsákhoz, akit egy korrupt, a vizitdíjat a mai napig saját zsebre szedő, fenyegetőző, mindenre hajlamos talmudistának ismertem meg. Vagyis elvileg egy közülünk való, jó ember. Ámbár, ha figyelmesen olvastok a sorok közt, majd mindjárt kiderül, hogy mekkorát tévedtem...
Először azt tűnt fel, hogy ahány roma bemegy hozzá, mindegyiket egy német számmal illeti meg a bejáratnál. - Kolompár Álájos_Zíben en cwáncig!
Másodjára pedig szemenszúrt a tény, miszerint aki egyszer bement az ominózus rendelőbe, az többé nem jött ki. Felettébb gyanús. Mire sorra kerültem már tele volt a gatyám, még szerencse, hogy a sok roma páciens különféle aromái elnyomták állatkerti szagomat.
- Üdvözlöm Korlátolt elvtárs, ahct und fünfcen! - szólott, és ugyanazzal a lendülettel betessékelt a kezelő szobába. Ezt már nem tűrhettem, szinte ugyanezt a diszkriminatív magatartást tapasztaltam '45-ben, mikor marhavagonokra raktak minket. Muszáját éreztem feltenni hát a kérdést: - Izsák testvér, mi lelt, mi ez a németsorszámozás, és hova tűnt az a rengeteg feka? - kérdeztem, mire ő egy másik ajtóra mutatott. Akkor már kitaláltam, egy rögtönkázosító szobán keresztül szegény megélhetési bűnözők egyenesen a kremóba jutnak. Az ajtó melletti ablakok pedig bizonyára jól megszerkesztett fotók, a naív áldozatok abban a hiszemben nyitnak be a gázkamrába, hogy a hátsó kijáratot találták meg, mely a parkolóhoz vezet. Így utolsó lépéseik egy nyirkos, jól szigetelt pince rideg csempézetén érnek véget. A gáz nem ismer kegyelmet.
Én csak ott álltam meredten, alig tudtam feldolgozni miféle népirtás zajlik itt, elő akartam venni a zsebemből egy heroinos tűt, de csak üres fecskendőket találtam. Az összeset ellődöztem a hosszú várakozás során, nagy izgalmamban. Így jobb megoldás híján kiugrottam az ablakon. Hazáig futottam, nem tudom hogy értem el az otthonomig, csak arra, ahogy a levegő áthasít karjaimon és magasan szállok piros, fehér és szivárványszínű madarak között, akik Uhrin Benedek egyik liberális nótáját énekelték...

Elrablásom története

2009-02-14T21:05:00.003+01:00

Úgyhiszem nem vitás, hogy minden becsületes antifa életében egyszer eljön az a magasztos pillanat amikor is: elrabolják. Bizonyára feltűnt néktek kedves nem náczi olvasóim, hogy úgy kb. egy hete nem jelentkeztem. Nos sejthetitek, ennek meg volt a maga oka. Most üljetek le szépen nagypapa mellé és hallgassátok meg, hogy a napszemüveges, kopaszodó, bozontos szakállú öreg, miféle megpróbáltatásokon ment keresztül az elmúlt héten, mire végül leülhetett mahagóni karosszékébe mesét szavalni unokáinak.
Kedves gyermekek szintjén leledző marihuánafüggő zsidók, romákok, és nem magyaroid olvasóság! Ködösen derengenek csak a történtek...Egy álmos téli reggelen épp ébredő félben voltam, roma feleségem már hajnalban elhajtott angol gyártmányú autónkkal (figyelitek! nem a náczi háborús gépezet által produkált limuzinnal járunk, mint egyesek). A munkaügyi központba ment bejelenteni munkanélküliségét a szerencsétlenje. Sajnos nincs munka és kell a segély.
Mivel még csak dél volt, fordultam egyet az ágyban és aludtam tovább. Nem is keltem fel sokáig. Ám hirtelen hangokra lettem figyelmes: - Geca, há hól tártja a tívéjét ez a csicska mágyár?! - kérdezhette feltehetőleg egy jólelkű segélyből élő. Aztán egy éles kés meredt felém, mire kinyitottam a szemem: - More, ádjád idefele a pínzedet, vágy szánászéjje szúrkállak! - Két nem éppen a napon barnult megélhetési bűnöző állt az ágyam felett. Mivel barátságos arcuk volt odaadtam nekik a plazma tévét, de ők tovább követelőztek. - Nekünk pínz kell, érted té májom!? - vágták hozzám, igen kedvesen. - Nekem nincs pénzem, tisztességes segélyből kolduló vagyok, napról napra élek, a cégemtől kapott osztalékot is hetente osztogatom szét a szegény családtagok között. Nincs egy vasam se. Az a három Aston Martin sem az enyém, habár ott parkolnak az udvaron. - válaszoltam vissza, a két buzgón dolgozó kollegának. De választ ellenben már nem kaptam, s a kép elsötétült.
Egy nyirkos kamrában nyertem vissza az eszméletemet, ami kiköpött mása volt az én otthoni alagsoromnak (dehát minden pince ugyanolyan), valami irdatlan büdös szag terjengett a levegőben, a háttérben cigányzene szólt. Ekkor összeállt a kép. Egy gázkamrában vagyok. Te jó ég! A náczik pillanatokon belül megnyithatják a csapokat. Ilyen helyzetben kizárólag Kertész Imre: Mit tegyünk, ha gáz ér c. zsebkönyve nyújthat egyedüli segédletet. És mit ad Mózes, pont ott volt az ingzsebemben egy dedikált példány! Fel is lapoztam gyorsan. Közben a szag egyre intenzívebbé vált. A büdös nácziak láthatatlan gázt használtak. A bűztől egyre kábultabbá váltam. Nincs mese, idén még úgy se gázosítottak el egyszersem, hát itt az ideje. Na de vissza a könyvhöz. Lássuk csak, azt írja hogyaszondja:

1. Ha már érzed a gáz maró hatását szakálladon, tettesd magad halottnak, hogy a nácziak azt higgyék végeztek veled.
2. Még mindig álhulla vagy. Csukd vissza szépen a szemedet! Ne csalj, te náczi!
3. Az SS tisztek kivisznek a friss levegőre, és felraknak egy platós Opel teherautóra.
4. Ahogy elindul az autó, a legközelebbi kanyarnál tégy úgy mintha a tehetetlenségi hatás letaszítana a platóról, és gurulj be a bozótba.
5. A náczik örülnek majd, hisz annál több hely marad a krematóriumban, és tova hajtanak.
6. Túlélted a Holokausztot! Gratulálunk!
7. Nyereményed 500 ezer dollár havonta, és egy ingyenes oda-vissza vonatút Budapestre!

Ez nem is tűnt rossz ötletnek. Nem véletlenül kapott 7 Nobel-békedíjat ez a Kertész, tud valamit a tag! Gyorsan halottnak tettettem magam, ami nem volt nehéz, a bűztől már egész elpilledtem. Egy hétig feküdtem ott álhullaként, a pinceablakon betüremkedő fényből és a folyósított kárpótlás gondolatából nyertem tápanyagot. 3 kancigány ébresztett fel a kertünkben: - Geci, elvéttük a házadát! - üvöltötték. - Itt fogsz lákni ezentúl a pincétekben, dikkmán more!
Én örömömben azt sem tudtam mit csináljak, megöleltem őket, és megköszöntem, hogy kiszabadítottak a fasiszta tisztek fogságából. A házamat természetesen oda adtam nekik, köszönetképpen. Meg is érdemelték ezek a hős antimunkás emberek. Elvégre az életemet köszönhetem nekik. Habár nem mondtak semmit, én leleményes eszemmel összeraktam a részleteket, hogy egészben lássam az esetet:
Valószínűleg cigánynak álcázott gárdisták törtek be hozzánk, leütöttek és egy gázkamrának berendezett pincébe tettek elgázosítás céljából. Ahogy tudom, Budakeszin van egy ilyen központi haláltáboruk, ott tölthettem el körülbelül egy hetet. A nem elismerten, hanem titokban működő Roma Kommandó ekkortájt már értesülhetett elrablásomról, és egy különítményt küldött a helyszínre, hogy kiszabadítsanak. Lákátos kapitány és csapata hősies küzdelemben bejutott a gázkamrába, ahol a gárda tisztek legyilkolása és módszeres kifosztása után hordágyra tettek és hazaszállítottak. Persze valamilyen jutalmat azért elvártak az amúgy ingyenes szolgáltatásokért cserébe. Így nem köntörfalaztak és elfoglalták a házamat. Amit jutalom gyanánt átadtam nekik.

Szerencsére ez a villa csak egy nyaraló volt a Rózsadombon, két havi kárpótlásomat, annyit nem kültöttem rá, sőt annyit se. Mivel egy régi magyar családtól koboztam el, egy koncepciós per során.

Szóval mindenki jól járt. Minden jó, ha a vége jó. Gyerekek mesém itt véget is ért. Kárpótoljon titeket is a jó állam és a Simon Weisenthal központ. Béke veletek!

Tárgyaláson

2009-02-05T22:10:00.004+01:00

Nem, semmi bűnügyi eljárás meg hasonlók. Rossz az aki rosszra gondol és ráadásul náci is! Ma egy szokásos taggyűlésen - vagy min - vettem részt, mint a Korlátolt és társa Rt. fővezérigazgató, Chef Executive of Organization, Boss of the Boss császára, sokoldalú tehetségzsenije. Tudjátok a szokásos ülés, bár most rendkívüli helyzet állott elő. Mivel az egyik részvényesről kiderült, hogy fasisztoid gondolatokkal hál, kel és létezik, így mocskolva be cégem jó hírnevét és magasabb szintű eszmeiségét. Mi ugyanis bőszen hírdetjük az antifasizmust, a csalás korlátlanságát, az enyveskezűség kifizetődő mibenlétét.
Szó ami szó, tegnap történt, hogy ezt az embernek hazudott akármit pár tagunk rajta kapta, amint a Hír TV előtt szidta a mi hőn szeretett példaképünket, Ferencz vezért. Hogy mégis hogy jön ehhez, azt a magyarázatot adta: - Nincs mentségem, már jóideje Hír TV-t nézek, és az úgy átmosta az agyamat jobbról, hogy még maga Bolgár György se tudta helyretenni a politikai identitástudatomat, melyen így hatalmas csorba esett. Pedig még be is telefonáltam hozzá. - Valahogy ilymódon szánta, bánta tettét a mai rendkívüli összejövetelen, ez a hazug magyaroid disznó.
Szerintetek, helyén való ez? Egy büdös vérnácit én nem fogok évente ötször köszönteni az aranycsempével kiflancolt üléstermemben! Persze megfenyegettük, hogy a tőkekivonás gondolata még csak eszébe se jusson horthy-revizionáns barátunknak. - Ha valóban úgy szeretnéd, elintézhetjük, hogy semmilyen társulás ne fogadjon szívesen sorai közt. Nincs több megrendelés, se beszállítók, és a cégedet is kivásároljuk alólad. Csak egy telefonomba kerül. - így győzködtem őt, mire végül - kb. 10 másodperc után - megtört.
Tulajdonrészét és milliárdjait hátrahagyva, meghunyászkodva távozott. Tudta, hogy egy felsőbb hatalommal nem húzhat ujjat. Bármennyire is fájt neki, elfogadta a tényt.
Nekem ne magyarázkodjon itt senki! Én nagyon jól tudom miként működik a Jobbik kollaboráns FIDESZ-gépezet. Először a tudatlan ember csak véletlenül odakapcsol a HírTV-re, hogy mi baja lehet. Eztán észreveszi, hogy tulajdonképpen megnézett egy komplett hiradót. Eddig még nincs is semmi probléma - gondolja magában és nézi tovább. Másnap a munkahelyén nem száll vitába a Jobbikos Tibivel, sem pedig az Orbánista Gézával, holott azok durva jelzőkkel illetik pártunkat és folyton folyvást a neoliberalizmus káros hatásait ecsetelik. Sőt önkéntelen bólogatásba és helyeslésbe kezd a mocskos szavak hallatán. Maga se érti miért. Ekkor bejön a főnök és csend lesz. Igen, ő egy kiköpött ballibsi exkommunista szent, és nem tűri a populista megnyilvánulásokat sem a háta mögött, sem szemből. De hiába a tekintély, barátunk egyszerűen röhejes megvetéssel szemléli a főnök politikai ömlengéseit. Hogy kell a reform, és mindenről maga Orbán Viktor tehet, hisz miatta haladunk az államcsőd felé. Nem hiszi el amit hall.
Harmadnap ismét bemegy dolgozni ez a szemlátomást fasisztoid állat, de ezúttal szmoking helyett a Waffen SS egyenruháját ölti magára. A munkatársak elhúzódnak tőle, a főnök pedig kirúgja, mikor zikhájllal köszönti a jó-kommunista szájoncsókolás helyett.

Én vallom, hogy időben észre kell téríteni az ilyet, még mielőtt berendezi az első gázkamrát pincéjében, és zsidó-transzportot rendel a Jobbiktól. Rémes egy árpádházi holokauszttagadó hazug náci világot élünk, kedves barátaim! Hát tegyünk ellene! Csak előre, munkára fel emberek, csináljuk a dolgunkat!

Napi incidens a piacon

2009-01-25T22:24:00.000+01:00

Ma a piacon jártam. Hogy, hogy melyiken? Nyilvánvalóan a Józsefvárosi feketepiacra gondoltam, kedves szétszívott agyú, de nemkülönbül liberális barátaim. Hisz én a füvet ott szoktam beszerezni, finom madárürülékkel feldobott cucc ez, így nem sajnálom rá a kárpótlást. Mindig ugyanahhoz a roma komához megyek, mert ő csak a Gucci cipőt rángatja le a lábamról, ellenben a többiekkel, akik az öltönyt és a libsi-kalapot is elbirtokolják tőlem, amúgy teljesen jogosan, hisz miért provokálom őket mélyszegénységükben ilyen pazar öltözékkel.
Mivel én sznob antifa vagyok, szeretem a filmekből ellesett stílussal kezelni kényes ügyeimet. Tehát nem is kérdéses, pénz helyett egy szívességgel fizettem meg eheti betevőmet: megígértem a díler komának, idén minden egyes hónapban háromszoros kisebbségi segélyt fognak neki folyósítani. A testvéreit pedig felmentik a kettős rablógyilkosság vádja alól. Ismerem a bírót.
Na de hát az incidens lenne itt a téma, ami ma megesett velem, végülis ez a cím, vagy mi a Jahve! Szóval képzeljétek el, a kocsimhoz menet senki sem rabolt ki, se késelés, se semmi! Ez felettébb gyanús. Ez a nap mégis mitől más mint a többi? Vajon a romák félelmükben már lopni se mernek? És ekkor feltűnt a cipőm. De hiszen rajtam maradt, Lákátos "Elosztó" Hoszé-Rodrigesz ezek szerint nem rángatta le rólam. Mitöbb megláttam a kocsim. Sehol egy karcolás, a Jaguár embléma ugyanúgy a helyén, és még...nehéz ezt leírnom, de még...a magnót is megkímélték.
Egyértelmű, Gárda-veszély van a környéken. Úgy megrémíthette a romákokat a fejük felett lebegő náczi felleg, hogy már kénytelen kelletlenek megvárni az éj leplét a biztonságos megélhetési bűnözés véghezviteléhez. Ez nem vicc, a Gárda mindenütt ott van, figyelik s terrorban tartják a békés kisebbséget. Nem mernék rá megesküdni de a helyszínen is láttam pár "szent Trianon előtti Magyarország" -kitűzős árpádfattyát! Petárdát vettek a mocskok, valószínűleg át akarják csempészni a tűzvonalon, egyenesen a népünk földjén élősködő palesztín Hamaszt támogatnák meg vele.
Még mielőtt a hitlerista tomket-ifjak észrevettek és rámszegeszték az egyik nukleáris rakétát, beugrottam a kocsimba és padlógázzal hazáig hajtottam.
Természetesen tisztes antifa módjára felvettem a kapcsolatot a MAZSIHISZ-szel rakétaügyben, s Kolompár "Enyveskezű" Orbán pajtira is rácsörögtem. Elvileg a Roma Kommandó kezdeményeként működő Dzsuker-Testvériséget már ki is vezényelték a helyszínre, a piacon állomásozó erők védelmében.
Minden rést ki kell pótolni, mivel nap mint nap véres harcokat vívunk a náczi csőcselékkel...Láthatjátok, egy ártatlan füvescigiért mennyi akadályt kell leküzdenünk...

Vendégek

2009-01-11T11:56:00.000+01:00

Néhanapján megesik, hogy távoli rokonok érkeznek hozzánk antifákokhoz. Na most okkal vetődik fel bennünk a kérdés: a legutóbbi találkozás óta vajon változott-e politikai/ideológia álláspontjuk, netán esetleg egy náczi fertőzés hatására az ajtón se férnek már be, merev árja-tartásuk s görcsösen magasba emelt, karszallaggal burkolt karjuktól?
Ez a kétség engem is erősen foglalkoztatott, mióta Karácsony..őizé...Hanuka után elhagyták a Korlátolt villát szeretett sógoromék. Sajnos ami erősen foglalkoztat egy antifát, az egy idő után valósággá válik.
Már a bakancs dobogás is jó előre jelezte: itt valami nincs rendben. Aztán hogy hogy gyalog jönnek, befagyasztották a segély folyósítást, hol az Audi? Miért menetelnek? Olyan emlékeket idéztek fel bennem, hogy kénytelen kelletlen összefostam magam. Mire gatyát cseréltem már az ajtóban álltak és kopogtattak, amolyan Gestapósan határozott, durva mozdulatokkal. Te jó Mózes! Ennek már a fele se tréfa! Reflexszerűen kitéptem a wc csészét a helyéről és lekúsztam a csatornagyílásba. Értem jöttek! A fél napot ott töltöttem, ne kérdezzétek mit ettem.
Előmásztam szarosan, hugyosan, valami liberális kereskedelmi csatornára kapcsoltam, de a sokkon amit a józsidóként ismert Steinfeldék okoztak nem tudtam magam túltenni. Ígyhát a Celeb vacsorától is a rosszullét kerülgetett. Értitek? Úgy lerókáztam a TV-t, hogy a feleségem hirtelen aszhitte benáczultam, hogy Győzike finom roma-vacsorája ilyen beidegződött kényszer-hatást gyakorol liberális fejemre. Pedig hát nem. Szeressük a romákokat.
De a következő vacsorás műsor már tényleg betett, a feleségemet is lerókáztam, és képzeljétek ott is pont kisebbségi barátaink főztek valami finomat. Sőt a feleségem is roma.
Félek magamtól.

Egy harcos antifasiszta naplója

2009-01-10T23:43:00.000+01:00

Mostantól itt követhetitek nyomon, miként küzd az életben maradásért nap mint nap egy magatokfajta kirekesztett kisebbségi. Milyen hétköznapi kételyek, gondok, problémák övezik ezt a szerény, önmegtartóztató és zugrettegő életvitelt. Hisz a náciak miatt már sehol sem lehetünk biztonságban ezt jobb ha időben az eszetekbe vésitek. Szóval ez a blog egy liberális/baloldali cső, amin keresztül ti is segítséget kaphattok miként húzhatjátok fel a kesztyűt, amolyan igaz antifa módjára a Magyarországon túlburjánzó nácizmussal szemben. Ügyes praktikák, trükkök százai, korlátolt gondolkodásmód naplópufajkába bújtatva...

Nem igérgetek semmit, hisz ezt a politika helyettem is megteszi napjában többször is. De igyekszem azért valami írásféleséget letenni az aszfaltra néhanapján.

Továbbá szeretném kihangsúlyozni, hogy egy önálló, sajátságos, semmi máshoz nem hasonuló antifasiszta produktumot indítok el ezennel. Egy naplót, és nem egy adott közösséget összefogó többszerzős, különféle nácziságokat összegyűjtő oldalt, mint például a partizáninfo, a nácivadász és a náczivadász blogok.

Utóbbinak amúgy minden tiszteletem!

Aloha néktek!
Korlátolt Antista